Volt már szó a #családállítás atyjának, Bert Hellingernek a szeretet rendjeiről korábban. Nézzük meg ezek közül az adás és elfogadás egyensúlyát, mellyel a kiegyenlítődés törvényénél találkozhatunk.



Sok házasságban megtörténik, hogy az egyik fél okoz valamit a másiknak, amivel megbántja. Ilyenkor is megvan a megbántott félben a kiegyenlítés iránti szükséglet. Bosszúvágy van benne. Tehát ő is okoz valami gonoszat a másiknak, de mivel úgy érzi, neki van igaza, valamivel több rossz van abban, amit okoz. Ezzel a másiknak megint joga van ártani a másiknak, és mivel úgy érzi, igaza van, ő is valamivel többet ad vissza, és így fokozódik az egymásnak ártás. Kialakul egy intenzív cserefolyamat, de rossz irányú. Ez a csere is egymáshoz köti a feleket, de a boldogtalanságban.
Van azonban egy egyszerű szabály, hogy hogyan lehet kilépni ebből az ördögi körből: ugyanúgy, ahogy a pozitív cserefolyamatnál valamivel több jót adunk a másiknak, hiszen szeretjük őt, a negatív cserefolyamatnál valamivel kevesebb rosszat adjunk vissza. Ezzel újra elkezdődhet a pozitív cserefolyamat.
Ez egy egyszerű, ám nagyon hasznos szabály.” (Johannes Neuhauser: Mitől működik a szerelem? Bert Hellinger párterápiája alapján) 
