edinacsajka

Sok nő anyaszerepben működik a párkapcsolatban. Ő az, aki szervez, figyel mindenre, emlékezteti a párját. Megtart és elbír minden nehézséget. És közben lassan elfárad, kiürül, elhalványul benne a női minőség. A vágy, a könnyedség, a vonzalom, ami a férfi-női dinamika velejárója. A felszínen ez gondoskodásnak, túlfelelősségnek, túladásnak látszik. Pszichológiai nyelven beszélünk parentifikációról, kötődési sérülésről, megmentő […]

És nem mindegy, melyikben élsz. Egy kapcsolatban előfordul, hogy néha fájdalmat okozunk egymásnak. „Megnyomjuk” egymás régi sebeit. Félreértünk. Rosszul reagálunk. Kimondunk olyat, amit később megbánunk. Ez fájdalomokozás. Van benne felelősség, és van benne sajnálat, javítási szándék is. Amikor valaki indulatból, tehetetlenségből, dühből rendszeresen átlépi a másik határait – megaláz, fenyeget, érzelmileg zsarol, büntet hallgatással –,

Nagyon sok nő érkezik hozzám azzal a fájdalmas kérdéssel, hogy „Miért olyan férfiakba szeretek bele, akik nem igazán vannak jelen? Akikhez mindig alkalmazkodnom kell. Akikért küzdenem kell. Akiket sosem érek el igazán.”Családállítási szemmel ez ritkán „rossz ízlés” vagy tudatos döntés. Sokkal inkább egy mély, többnyire tudattalan hűség működik.Gyakori, hogy a nő belső rendszere már gyerekkorban

Folytatva a tegnapi gondolatmenetet, nézzük meg mi történik a testedben, amikor valaki megnyomja az érzelmi gombodat (triggerel)?Triggerhelyzetben nem a gondolkodás indul be, hanem egy neurobiológiai stresszválasz (idegrendszeri túlterheltség), amely jellemzői:• a test túlélő módba kapcsol,• beszűkül a figyelem,• nő az adrenalinszint,• a logikai gondolkodás háttérbe szorul,• indul a reaktív, ösztönös válasz.Ezért olyan nehéz „észnél maradni”

Mi az a trigger (érzelmi nyomógomb)?Egy váratlan, erős érzelmi reakció, amit az adott helyzet nem indokolna önmagában, de összekapcsolódik valamivel, ami régen fájt. Ez nem tudatos döntés, hanem egy idegrendszeri válasz, a jelenlegi helyzet rácsúszik egy régi, be nem gyógyult tapasztalatra.Példák:– A párod félvállról válaszol → benned fellobban a „nem vagyok fontos” seb.– Valaki kritizál

1. TÁMADÓ → ASSZERTÍV, EGYENES KOMMUNIKÁTORA támadó nyers erejében ott van az őszinteség, a bátorság, a kezdeményezés. Ha ezt finoman hangolja, ő lesz az, aki:• egyenesen, tisztán mondja el, mit szeretne• a lényegre tér• képes beszélni a kényes témákról is• nem söpri a szőnyeg alá a problémát• vállalja a saját érzéseit és felelősségétMegoldó mondat: „Fontos

Szerintem nem az a kérdés, veszekedtek-e, hanem az, hogyan. Ugyanaz a helyzet teljesen máshogy néz ki egy támadó, egy védekező, egy visszahúzódó vagy egy „béketeremtő-önfeladó” típus szemén keresztül.1. TÁMADÓ – „nekem legyen igazam”Alapélmény: fenyegetve érzi magát → támad, hogy biztonságban legyen, felemeli a hangját, általánosít: „te mindig…”, „veled soha…”.Mondatai lehetnek: „Te tehetsz erről az egészről.”

Nagyon sok kliensemtől hallom, hogy konfliktuskerülő, mert fél, hogy megbánt valakit vagy hogy ő fog sérülni.Nézzük meg, milyen a „jó” és a „rossz” veszekedés – a különbség, ami eldönti, hogy közelebb vagy távolabb kerültök.Ami rombol:1. Személyeskedés„Lusta vagy.”„Önző vagy.” „Veled nem lehet normálisan beszélni.”2. Kritizálás, lenézés, megvetésGúny, beszólások, szemforgatás, fölényeskedés, ítélkezés: „Normális ember ilyet nem csinál.”3.

Mielőtt folytatnám a korábbi gondolatmenetet, nézzük, miért fontos erről beszélni? Szerintem a legtöbben nem azért nem tartják a határaikat, mert nem akarják, hanem mert nem tudják, hol is vannak pontosan. A határszabás tanulható, de sokszor fájdalmas belátások kellenek hozzá: például az, hogy nem önzőség, ha nemet mondasz. Vagy, hogy nem kell mindenkit “megmenteni”. Gyakori tévhit

Tudtad, hogy az egészséges kapcsolatok alapja az énhatárok meghúzása? Az utóbbi hetek, hónapok szinte minden tréningjén, számos egyéni és az összes párkapcsolati konzultáción meghatározó téma volt a határszabás. Két bejegyzésben mutatom be Nektek a legfontosabb szempontokat, amiken érdemes elgondolkodni, ha gondjaid vannak a témával és szeretnél változtatni. Nedra Glover Tawwab „Énhatárok” című könyve rávilágít, miért