Még egyszer a Kiegyenlítődés törvényéről.
Az egyéni lelkiismereten túl a családi rendszerben működik az úgynevezett csoport lelkiismeret is, melyre az alábbiak jellemzőek:
– az egyén számára tudatosan nem hozzáférhető,
– tartalmaz mindent, ami a családunkban történt, mindent, amit a családtagok valaha is tettek,
– a logikus elme számára megmagyarázhatatlan és sokszor igazságtalannak tűnik.
Akkor lép életbe, amikor a felmenőknél valamilyen életbevágóan rossz dolog történt, és úgy „egyenlít ki”, hogy egy később született családtag „vállalja ezt át”, vagyis szinte ugyanúgy él, érez, viselkedik, mintha az a rossz dolog vele történt volna meg (rossz lesz az élete, ugyanolyan testi és lelki tüneteket produkál, esetleg veszélyezteti az életét). Ez mindaddig működik így, míg az érintett fel nem ismeri ezt az anomáliát a családállítás során.
A kiegyenlítődés törvénye azt is tanítja, hogy az ADOK-KAPOK EGYENSÚLYÁNAK megőrzése létfontosságú minden kapcsolatban. Ha valaki túl sokat ad, vagy túl sokat vesz el, az felborítja a harmóniát, és hosszú távon konfliktusokhoz, nehezteléshez vezethet.
Amikor egy kapcsolatban valaki ad, a másik fél természetes ösztönként viszonozza azt. Ez NEMCSAK TÁRGYI DOLGOKRA VONATKOZIK, HANEM ÉRZELMEKRE, FIGYELEMRE, IDŐRE IS. Az egyensúly fenntartása erősíti a kötődést, míg a kiegyenlítetlenség távolságot teremthet.

TARTSD TISZTELETBEN A MÁSIK HATÁRAIT, ÉS HAGYJ NEKI TERET, HOGY VISSZA TUDJA ADNI AZT, AMIT KAPOTT 



