Szerintem nem az a kérdés, veszekedtek-e, hanem az, hogyan. Ugyanaz a helyzet teljesen máshogy néz ki egy támadó, egy védekező, egy visszahúzódó vagy egy „béketeremtő-önfeladó” típus szemén keresztül.

1. TÁMADÓ – „nekem legyen igazam”
Alapélmény: fenyegetve érzi magát → támad, hogy biztonságban legyen, felemeli a hangját, általánosít: „te mindig…”, „veled soha…”.

Mondatai lehetnek: „Te tehetsz erről az egészről.” „Ha ezt még egyszer megcsinálod, akkor…”
Belül sokszor ez van mögötte: félelem, tehetetlenség, szégyen – csak nem így látszik.

2. VÉDEKEZŐ – „nem én vagyok a hibás”
Alapélmény: kritizálva érzi magát → mindenáron védi magát, magyarázkodik, mentegetőzik.

Mondatai lehetnek: „Ne rajtam verd le, nem én kezdtem.” „Nem úgy volt, ahogy te most előadod.”
Belül gyakran: nagyon fél attól, hogy „rossznak”, „hibásnak” lássák.

3. VISSZAHÚZÓDÓ – „inkább eltűnök, csak ne legyen balhé”
Alapélmény: a konfliktus maga fenyegető → el kell tűnni, elhallgat, témát vált, nem vitatkozik, de a feszültség bent marad.

Viselkedése lehet: látszólag csendes, belül jeges, elmegy, bezárkózik, másra figyel. Válaszai: „mindegy”, „nem érdekes”, „hagyjuk”.
Belül gyakran: túláradó feszültség, amit nem tud szabályozni – ezért inkább lekapcsol mindent.

4. „BÉKETEREMTŐ – DE MAGÁT FELADÓ” – „csak ne vesszünk össze”
Alapélmény: a béke fontosabb, mint a saját szükségletei, ezért azonnal enged, rábólint, csak múljon el a feszültség. Bagatellizálja a saját érzéseit, de hosszú távon felgyűlik benne a sérelem.

Mondatai lehetnek: „Jó, legyen úgy, ahogy te akarod, csak ne veszekedjünk.” „Nem számít, megoldom én.” „Nem akarok vitatkozni, felejtsük el.”
Belül gyakran: félelem az elutasítástól, elvesztéstől. Inkább önmagát nyeli le, mintsem vállalja az ütközést.

Hogyan találkoznak ezek párkapcsolatban?

Támadó + Visszahúzódó
• A támadó: „Beszéljük meg MOST, azonnal!”
• A visszahúzódó: „Hagyj békén, elegem van ebből!” → kivonul.
Eredmény: egyikük szerint „a másik soha nem elérhető”, másikuk szerint „a másik soha nem hagy békén”.

Támadó + Védekező
• A támadó vádol.
• A védekező mentegetőzik, majd visszavádol.
Eredmény: sok hangos veszekedés, kevés megértés. A konfliktus ritkán oldódik meg valóban, mert senki nem vállalja a saját részét.

Támadó + Béketeremtő-önfeladó
• A támadó mondja meg, mi legyen.
• A béketeremtő alkalmazkodik, lenyeli – egy darabig.
Eredmény: az egyik fél látszólag „jól jár”, a másik lassan kiég, elhidegül, vagy egyszer csak „berobban a semmiből”.

Védekező + Visszahúzódó
• A védekező nem bírja, ha hibáztatják → nem vállal részt.
• A visszahúzódó nem bírja a feszkót → inkább nem hoz fel semmit.
Eredmény: kapcsolat, ahol „nincs nagy balhé” – csak éppen nincs mélység, nincs intimitás.

Két támadó
• Mindkettő gyorsan robban, mindkettőnek igaza van.
• Sokszor mindketten erősek, intelligensek – de a kapcsolat sérül.
Eredmény: szenvedélyes, intenzív, de fárasztó dinamika. A gyerekek ilyenkor azt tanulják: konfliktus = harc.

Két béketeremtő-önfeladó
• Keveset veszekszenek, mindketten „jófejek”.
• Senki nem hozza be a valódi konfliktusokat.
Eredmény: kívül „szép kapcsolat”, belül egyre kevesebb élő, őszinte találkozás.

Írd meg kommentben:
• Te alapból melyik stílusban ismered fel magad?
• Melyik stílust hoztad otthonról gyerekként?
• Melyik stílusba csúszol át, amikor nagyon fáradt vagy vagy túlterhelt?

JÓ HÍR: Minden konfliktus-stílus mögött ott van egy erőforrás, és mindegyiknek van átfordított, egészséges verziója. Ezekről a következő alkalommal írok.