És nem mindegy, melyikben élsz.

Egy kapcsolatban előfordul, hogy néha fájdalmat okozunk egymásnak. „Megnyomjuk” egymás régi sebeit. Félreértünk. Rosszul reagálunk. Kimondunk olyat, amit később megbánunk.

Ez fájdalomokozás. Van benne felelősség, és van benne sajnálat, javítási szándék is.

Amikor valaki indulatból, tehetetlenségből, dühből rendszeresen átlépi a másik határait – megaláz, fenyeget, érzelmileg zsarol, büntet hallgatással –, az már bántás.

Itt már nem csak sérülés van, hanem ártás. Olyan működés, amivel dolga lenne annak, aki teszi.

És van egy harmadik szint. Amikor mindez rendszerré válik. Amikor az egyik fél fölérendelt helyzetbe kerül, a másik egyre kisebb lesz, egyre jobban alkalmazkodik, magyarázkodik, fél, elveszíti önmagát.

Ez bántalmazás. Ez már nem párkapcsolati nehézség, hanem kapcsolati erőszak.

– Szabad-e nemet mondanod következmény nélkül?

– Van-e tered az érzéseid, valóságod kifejezésére, megélésére?

– Egy konfliktus után közelebb kerülsz magadhoz… vagy távolabb?

– Növekszik vagy csökken az önértékelésed mellette?

– Van valódi változás… vagy csak ígéretek?

Sok nő, akivel dolgozom, azért marad fájdalmas kapcsolatokban, mert összemosódik ez a három fogalom. Mert azt tanulta: „minden kapcsolat ilyen”, „velem van a baj”, „tűrnöm kell”.

Szerintem az egyik legnagyobb belső fordulópont az, amikor valaki ki tudja mondani:

„Ez már nem fájdalomokozás. Ez már nem egyszeri bántás. Ez bántalmazás.”

És ezzel együtt megszületik egy másik mondat is:

„Jogom van a biztonsághoz. A határaimhoz. Önmagamhoz.”

És ez a különbség a segítség módjában is megjelenik.

Ahol fájdalomokozás vagy bántás van jelen, ott sokszor lehet közös úton haladni egy párkapcsolati coaching üléssorozaton. Lehet tanulni, gyógyítani, kommunikációt, határokat, kapcsolódást építeni együtt.

Ahol viszont bántalmazás van jelen, ott nem a kapcsolat rendbetétele az első. A cél az, hogy aki benne él, biztonságba kerüljön – lelkileg, érzelmileg, sokszor fizikailag is. Ilyenkor a határok megerősítése és a saját valóság visszanyerése fontosabb, mint maga a kapcsolat. Mert itt már nem két ember közös nehézségéről van szó, hanem egy ártó helyzetről, amiből az érintettnek joga van kilépni.