
Szerintem a legtöbben nem azért nem tartják a határaikat, mert nem akarják, hanem mert nem tudják, hol is vannak pontosan. A határszabás tanulható, de sokszor fájdalmas belátások kellenek hozzá: például az, hogy nem önzőség, ha nemet mondasz. Vagy, hogy nem kell mindenkit “megmenteni”. Gyakori tévhit az is , hogy „A szeretet mindent kibír.” Nem. A szeretet tiszteletet is jelent, és a határaid tiszteletben tartása az egyik legmélyebb formája ennek.

A könyv részletesen bemutatja, hogy milyen konkrét reakciókra számíthatunk a határszabás kísérleteink során:
• Ellenszegülés: A másik fél közvetlenül ellenkezik a határral, megpróbál meggyőzni, hogy változtassunk a döntésünkön, vagy akár kritizálhat minket. Például: „Ne légy már ilyen érzékeny!”, „De hát mindig segítettem neked!”, „Ezt nem gondolod komolyan, ugye?”.
• Tesztelés: A másik fél apró lépésekben próbálja feszegetni a határainkat, hogy megnézze, mennyire vagyunk következetesek. Például, ha azt mondtuk, hogy este 9 után nem válaszolunk munkahelyi e-mailekre, lehet, hogy 9:15-kor küldenek egy „sürgős” üzenetet.
• Figyelmen kívül hagyás: A másik fél úgy tesz, mintha nem is hallotta volna a határainkat, vagy egyszerűen nem veszi azokat figyelembe. Például hiába mondtuk, hogy nem szeretnénk a véleményét egy adott témában, továbbra is tanácsokat ad.
• Manipuláció: A másik fél megpróbál érzelmi zsarolással, bűntudatkeltéssel vagy áldozatszereppel elérni, hogy visszavonjuk a határainkat. Például: „Ha igazán szeretnél, akkor megtennéd.”, „Most nagyon rosszul érzem magam miattad.”
• Harag és düh: A másik fél dühösen reagálhat a határainkra, kiabálhat, megsérthet vagy akár fenyegethet is.
• Visszavonulás vagy hallgatás: A másik fél megsértődhet és elhallgathat, vagy megszakíthatja velünk a kommunikációt büntetésként. Ezt hívjuk csenddel verésnek.
• Pletykálás vagy kibeszélés: A másik fél másoknak panaszkodhat a határainkra, rossz színben tüntethet fel minket.
És természetesen – a legjobb esetben – el is fogadhatják új viselkedésünket
.



Hogyan reagálhatsz a reakcióikra?
• Maradj nyugodt és határozott: Ne hagyd, hogy érzelmileg befolyásoljanak. Ismételd el a határaidat nyugodt, de egyértelmű hangon. Például: „Értem, hogy ez nehéz számodra, de ahogy mondtam, este 9 után már nem tudok ezzel foglalkozni.”
• Ne védekezz túl sokat: Nem kell hosszan magyarázkodnod vagy mentegetőznöd a határaid miatt. A te szükségleteid érvényesek. Egy egyszerű „Így döntöttem.” elegendő lehet.
• Tartsd a fókuszt a saját viselkedéseden: Te azért vagy felelős, hogy betartsd a saját határaidat. Mások reakciói az ő dolguk. Ne próbáld meg megváltoztatni az ő érzéseiket.
• Légy együttérző, de ne engedj: Megértheted, hogy a másik félnek nehéz elfogadnia a változást („Tudom, hogy számítottál rám…”), de ez nem jelenti azt, hogy fel kell adnod a határaidat („…de most szükségem van a pihenésre.”).
• Használj „én” üzeneteket: Fogalmazz úgy, hogy a saját érzéseidre és szükségleteidre fókuszálsz, ne a másik fél hibáztatására. Például: „Rosszul érzem magam, amikor kiabálsz velem.” ahelyett, hogy „Te mindig kiabálsz velem!”.
• Szükség esetén távolítsd el magad a helyzetből: Ha a másik fél tiszteletlen vagy bántalmazó módon reagál, jogod van megszakítani a beszélgetést vagy a kapcsolatot. Mondhatod például: „Úgy látom, most nagyon ideges vagy. Később visszatérhetünk erre a beszélgetésre, ha megnyugodtál.”
A kulcskérdés, amit érdemes feltenni magadnak:

Ha fáradt, feszült, bűntudatos vagy, valószínűleg ott valaki átlépte a határaidat – vagy te nem védted őket. Emlékezz: az egészséges határok kialakítása egy folyamat. Lehetnek benne nehézségek és kényelmetlen pillanatok, de hosszú távon meghozzák a gyümölcsüket a mentális egészséged és a kapcsolataid szempontjából. 

Önismereti munkában, családállításban, coachingban ezek a témák szinte mindig előkerülnek. Valódi gyógyulás úgy érhető el, ha nem hagyod, hogy mások érzelmi, időbeli, vagy akár testi határaidat folyamatosan megsértsék.
