Sok nő anyaszerepben működik a párkapcsolatban. Ő az, aki szervez, figyel mindenre, emlékezteti a párját. Megtart és elbír minden nehézséget.
És közben lassan elfárad, kiürül, elhalványul benne a női minőség. A vágy, a könnyedség, a vonzalom, ami a férfi-női dinamika velejárója.A felszínen ez gondoskodásnak, túlfelelősségnek, túladásnak látszik. Pszichológiai nyelven beszélünk parentifikációról, kötődési sérülésről, megmentő szerepről, és ezek mind fontos fogalmak.
Családállításban viszont még egy szinttel mélyebbre nézünk: milyen rendszerhelyet foglal el a nő a sajátja helyett – és kihez lojális valójában?Rendszer szinten ilyenkor azt látjuk, hogy a nő nincs a saját generációs helyén: Feljebb áll, „megtart” valakit, cipeli a generációs terheket vagy valakihez tartozik a múltból. Az okok az következőek lehetnek:
Van egy hiányzó, gyenge, vagy érzelmileg elérhetetlen apa. A kislány ott maradt az érzéssel: „Ha jobban igyekszem, ha gondoskodom, ha jó vagyok, talán kapok szeretetet.” És ez a belső pozíció felnőttkorban párkapcsolati formává válik.Felnőttként olyan férfit választ – korántsem tudatosan -, akivel ugyanez a dinamika újrajátszható. A nő ad, visz, tart, a férfi pedig „marad gyerekben”.
Más esetekben az anyai ág női sorsai élnek tovább benne, ahol sok volt a szenvedő, túlterhelt, férfi nélkül működő nő.A nő lojalitásból ezt a sorsot viszi tovább: „A nő erős. A nő tart. A nő kibír.” és ebből az energiából lép be a párkapcsolatba. Olyan férfit választ, aki mellett ezt élheti.
Nem a férfihoz kötődik igazán, hanem a női sorsközösséghez a rendszerben. Előfordul az is, hogy volt egy korán elvesztett, sérült, terhelt férfi a családban (apa, nagyapa, testvér, magzat).A nő tudattalanul őt „keresi” a párjában, és nem társként, hanem megmentendőként kapcsolódik hozzá. Ilyenkor a párkapcsolat valójában egy régi veszteség köré szerveződik.
S amíg a nő nincs a saját generációs helyén, addig nem tud megérkezni a nő–férfi egyensúly.
A feladat, hogy rendet rakjunk. Az említett példákban:
– az apa a helyére kerül,
– az anyai női vonal terhe letehető,
– a régi férfitörténet elkülönül.
Ezzel együtt az anyaszerep elveszíti a funkcióját.
Megjelenik az, ami addig nem tudott: a vágy, a tisztelet, a könnyedség, az egyenrangúság. És a nő megérkezik nőként a kapcsolódásba, a férfi pedig férfiként.
