Akármilyen történetünk is van a szüleinkről, nem törölhetjük ki őket magunkból. Ők bennünk vannak, mi hozzájuk tartozunk – még akkor is, ha soha nem találkoztunk velük. A szüleinken keresztül kapcsolódtunk be az élet áramlásába. Alapból a szüleinktől áramló energia szabadon áramlik felénk, semmit sem kell tennünk érte, csak az a dolgunk, hogy elfogadjuk. Mégis van, ami elakasztja ezt az energiafolyamot.
Ha ELUTASÍTJUK őket, azzal csak még messzebb kerülünk magunktól és még több szenvedésben lesz részünk. Ilyenkor nemcsak az általunk „rossznak” vélt dolgokat utasítjuk el, hanem azon rejtett erősségeket és teremtő erőket is, melyek szintén az ősi örökségünk részei.
Az életerő áramlását nem csak az akadályozza, ha elutasítjuk valamelyik szülőnket, hanem az is, ha AZONOSULUNK vele. Ha átvállaljuk anyánk/apánk fájdalmát, vagy kiállunk egyikőjük mellett a másik ellenében. Ha egy gyerek – akár tudatosan, akár tudat alatt – magára veszi az egyik szülő terhét, nem tudja megélni, hogy adnak neki és később más kapcsolataiban is gondjai lesznek az elfogadással. A túlvállalás mintáját viszi, folyton azt érzi, maguk alá temetik a feladatok.
Az élet áramlását az is akadályozhatja, ha nagyon korán SÉRÜLT AZ ANYÁNKHOZ FŰZŐDŐ KÖTELÉKÜNK. Ez sokféle választ kiválthat, például hogy nem akarunk párkapcsolatot, vagy nem tudjuk fenntartani azt, esetleg nem akarunk gyereket, így próbálva védekezni az ellen, hogy megint magunkra hagyjanak és fájdalmat okozzanak.
Előfordulhat, hogy – tudat alatt – a családi rendszerünk EGY OLYAN TAGJÁVAL AZONOSULTUNK, AKI NEM A SZÜLŐNK.
És természetesen vannak olyan személyes traumák, amelyek nem kötődnek a családi rendszerünkhöz, de megakadályoznak minket abban, hogy teljes életet élhessünk. Befagyasztja az életerő áramlását például az is, ha bűntudatot élünk meg.
A #családállítás -okon a fentebb felsorolt minták jelennek meg, és – meglátva, megértve a mögöttes okokat – ezeket oldjuk, azért hogy befogadhassuk a szüleink szeretetét és törődését – nem azt, amit elvártunk, hanem azt, amit adni tudtak. Ilyenkor valami megváltozik bennünk.
Már nem az számít, mennyire tudtak vagy nem tudtak szeretni minket, hanem hogy MI MENNYIRE TUDJUK ELFOGADNI AZT, AMIT ADNI TUDTAK.
Fotó: Pinterest
