Bert Hellinger féle családállítás alapját a családi lélektérben működő törvények képezik, melyeket ő a „szeretet rendjeinek” nevezi. Ha ezek közül bármelyik is „sérül”, annak generációkon átívelő negatív hatása lehet a család tagjaira.
A három törvény:
– az odatartozás törvénye,
– a hely rendje, és
– a kiegyenlítődés törvénye.
AZ ODATARTOZÁS JOGA azt mondja ki, hogy a család minden egyes tagjának egyenlő joga van ahhoz, hogy a többiek a családhoz tartozónak ismerjék el. Tagok közé tartoznak a testvérek, a szülők és az ő testvéreik, a nagyszülők és testvéreik, a dédszülők, továbbá a szülők, nagyszülők, dédszülők házassága előtti fontos kapcsolatai.
A kiterjesztett családba tartoznak azok is, akinek a „számlájára” születtünk. Ez akkor fordulhat elő, ha például egy korábbi fontos kapcsolatnak (ahol felmerült az élet továbbadásának lehetősége és ezáltal kialakul a kötődés nevű lelki kapocs) vége lett és ennek következtében jöhetett létre egy új kapcsolat, s abból egy gyermek. Ebben az esetben a korábbi „Fontos”a veszteség fájdalomárával fizetett az újonnan létrejöttért, így elnyerve a helyét a kiterjesztett családban.
Hogyan sérülhet az odatartozás joga? Például
– kitagadással (mert olyat tett a családtag, amely elfogadhatatlan a család erkölcsi értékrendje szerint),
– eltagadással (bár öngyilkos lett a családtag, az akkora szégyen, hogy azt mondják, szélütés érte),
– elfelejtéssel (nem beszélnek róla, mert annyira fájt az elvesztése),
– ikervesztésnél (amikor az érintett nem tud az ikerpár egykori létezéséről, de lelkében űrként ott van a lenyomata).
A HELY TÖRVÉNYE szerint minden családtagnak megvan a maga helye és ez egyben a saját helye is.
Mit is jelent ez? Aki előbb született, annak van elsőbbsége és ez a rend él vertikálisan és horizontálisan is.
Vertikálisan ez úgy mutatkozik meg, hogy mindig a szülő a Nagy, az utód pedig a Kicsi. Amennyiben a Kicsi (aki lehet, hogy már felnőtt) „okosabb” akar lenni szülőjénél (pl. jobban tudja, hogyan kellene működtetnie életét, párkapcsolatát vagy megpróbálja szülőjének megadni azt, amit az annak idején nem kapott meg a saját szülőjétől), akkor mellé, vagy fölébe kerül a szülőjének ebben a rendszerben. Ekkor nem tudja a saját életét élni, gyökértelenné válik. Ez számos pl. párkapcsolati problémát szülhet.
Horizontálisan is rend van. Az elsőszülöttnek van elsőbbsége, őt követik a testvérek, születési sorrendben. Ugyanez igaz a fontos kapcsolatokra nézve is. Amennyiben elveszik valakitől az őt megillető helyet, akkor azt a rendszer mintegy „jóváteszi” a kiegyenlítődés törvénye által.
A KIEGYENLÍTŐDÉS TÖRVÉNYE: a családi lélektérben működik egy igazságtalan és tudattalan csoport-lelkiismeret, ami nem nézi, mi jó az egyénnek, csak azt, mi jó a családnak. Eszerint, ha a családtagok közül valakivel valami nagyon rossz történik, akkor másvalaki, rendszerint egy később született elkezd ugyanúgy élni, érezni és viselkedni, mintha az a rossz dolog vele történt volna meg, anélkül, hogy ennek tudatában lenne. Megélheti azt, mintha őt közösítették volna ki, vagy ő vesztette volna el valamelyik szerettét, stb. Vagyis megpróbálja kiegyenlíteni ezt a „rosszat” azzal, hogy „követlek”, „viszem helyetted”, „képvisellek”.
Ezt nevezzük sorsátvállalásnak, ami akkor is működik, ha semmit nem tudtunk annak az embernek a létezéséről, akinek a nehéz sorsát tudattalanul magunkra vettük.
Mi lehet nehéz sors? Amikor valaki:
– idejekorán meghalt (21 éves kora előtt)
– korán elvesztette szüleit, vagy a párját,
– olyan betegségben szenved, vagy fogyatékos, aminek következtében nem élhet teljes életet,
– balesetben, természeti katasztrófában vagy üldöztetésben való részvétel esetén,
– olyan bűnt követett el, ami másnak halálát vagy egzisztenciavesztését okozta,
– ha valakit kitagadtak.
Amikor tehát azt tapasztalod, hogy érthetetlen módon nem tudod élni az életed, vagy olyan minták ismétlődnek benne, amelyhez mintha semmi közöd nem lenne, jogos lehet a gondolat, hogy valamelyik szeretetrend megsérült a családodban és beindultak a „jóvá tevő” működési módok.
Ekkor segíthet a #családállítás a rend helyreállításával.