Volt már szó a #családállítás atyjának, Bert Hellingernek a szeretet rendjeiről korábban. Nézzük meg ezek közül az adás és elfogadás egyensúlyát, mellyel a kiegyenlítődés törvényénél találkozhatunk.

Készülj fel, hogy kicsit más lesz, mint amit eddig hallottál, de ha mélyen belegondolsz, Te is érezni fogod a szavak igazságát.

„Egy férfi ajándékot ad a feleségének, mert szereti. Amint átadta az ajándékot, fölérendelt helyzetbe került a nővel szemben. Ő ad, a feleség elfogad, de mivel kapott valamit, a férfival szemben most egyfajta kötelezettséget érez. Megpróbálja ezt kiegyenlíteni azzal, hogy ő is ad valamit, s mivel szereti a férjét, a biztonság kedvéért többet ad, mint amit kapott. Ezzel a férj kerül az elkötelezettség nyomása alá. Megpróbálja helyreállítani az egyensúlyt, és mert szereti a feleségét, ő is valamivel többet ad. Így, ha a kiegyenlítés iránti szükséglet szeretettel párosul, egyre fokozódó cserefolyamat alakul ki, nagy mennyiségű adás és elfogadás. Ez még szorosabban egymáshoz köti a két embert és így fokozódik bennük a boldogság érzése. A jó párkapcsolat egyik alapja, hogy a jó ily módon fokozatosan áramlik a két ember között.

Sok házasságban megtörténik, hogy az egyik fél okoz valamit a másiknak, amivel megbántja. Ilyenkor is megvan a megbántott félben a kiegyenlítés iránti szükséglet. Bosszúvágy van benne. Tehát ő is okoz valami gonoszat a másiknak, de mivel úgy érzi, neki van igaza, valamivel több rossz van abban, amit okoz. Ezzel a másiknak megint joga van ártani a másiknak, és mivel úgy érzi, igaza van, ő is valamivel többet ad vissza, és így fokozódik az egymásnak ártás. Kialakul egy intenzív cserefolyamat, de rossz irányú. Ez a csere is egymáshoz köti a feleket, de a boldogtalanságban.

Van azonban egy egyszerű szabály, hogy hogyan lehet kilépni ebből az ördögi körből: ugyanúgy, ahogy a pozitív cserefolyamatnál valamivel több jót adunk a másiknak, hiszen szeretjük őt, a negatív cserefolyamatnál valamivel kevesebb rosszat adjunk vissza. Ezzel újra elkezdődhet a pozitív cserefolyamat.

Ez egy egyszerű, ám nagyon hasznos szabály.” (Johannes Neuhauser: Mitől működik a szerelem? Bert Hellinger párterápiája alapján)